Talán kissé megosztó lett az az irány, amit a Final Fantasy XV képviselt játékmenet szempontjából a korábbi részekhez képest. Ennek ellenére a játék anyagi siker lett, és világosan látszott, hogy van igény a játékosok körében merőben más, akciódúsabb Final Fantasy-élményre is. A Square Enix a Creative Business Unit III-mal karöltve elhozta a soron következő számozott Final Fantasy-játékot a XVI személyében, mely óriási előrelépést tudott felmutatni a korábbi részhez képest. Mindemellett olyan, a saját műfajukon belül korszakalkotó médiumokat juttat eszünkbe, mint amilyen a The Witcher 3, a Devil May Cry 5, vagy épp a sorozatok között a Trónok Harca volt. Lássuk, vajon sikerült-e a Final Fantasy XVI-nak felérnie az említett szintre!

 

Valisthea varázslatos földjét átjárja az Anyakristályok fénye. A hatalmas erejű ásványok által virágzó királyságok jöttek létre, lakóik pedig a kristályokban rejlő mágiát használják fel a jólét fenntartásához. Az évszázadokon át fennálló béke azonban tünékeny, és a horizonton sötét erők gyülekeznek. A játék világában központi szerepet képviselnek az úgynevezett Eikonok, vagyis a rettenetes erejű lények, melyek mind egy-egy Dominánsban szunnyadnak arra várva, hogy megszólítsák őket. A Dominánsok ezáltal olyan hatalomra tettek szert, hogy puszta kézzel dönthetnek a háborúk kimeneteléről, akár egész királyságokat rombolhatnak földig. A nagy erőért azonban hatalmas árat fizetnek, a sorsuk elől pedig egyikük sem menekülhet. Történetünk főhőse Clive Rosfield, aki egy szörnyű családi tragédia után arra tette fel az életét, hogy megöli az egyik Eikont, Ifritet, a sötét tűzdémont. Ez a bosszúhadjárat azonban hamarosan nem várt fordulatot vesz, és egyik pillanatról a másikra egész Valisthea sorsa az ő kezében nyugszik.

Egy jól átgondolt, koherens fantasy világot kapunk, jól megírt karakterekkel és drámai pillanatokkal. A különböző házak és karakterek közötti nézeteltérések és viszályok, valamint a színfalak mögötti ármánykodások sokszor a Trónok Harcát juttatják eszünkbe, a lehető legjobb értelemben véve. Ugyan a történet nem mentes a kliséktől, valamint elég sokszor kiszámítható is, mégis van benne valami báj, ami érdekessé és lebilincselővé teszi. A nagyjából 40 órás játékidő alatt pedig egyszer sem fullad unalomba, nagyon jól adagolja a játék a világ-és karakterépítést szolgáló jeleneteket, a sztori pedig fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt.

Játékmenet szempontjából a Final Fantasy XVI egy semi-open world akció-szerepjáték. A térkép számos kisebb régióra és helyszínre van bontva, melyek egy része kvázi lineáris felfedezésre ad lehetőséget, míg mások egy fokkal nyitottabbak, ám ezek a területek sem nyújtanak hagyományos „open world élményt”. A felfedezést egyébként jutalmazza a játék, különböző hasznos felszereléseket és tárgyakat találhatunk szétszórva a pályán, valamint a karakterünk fejlesztésének érdekében is célszerű az út során elénk kerülő ellenséggel megküzdenünk. A játék során mellékküldetéseket is teljesíthetünk, melyek minősége meglehetősen hullámzó, többségük kimerül a „menj oda…”, „hozd el…”, „öld meg...” kaliberű feladatokban, azonban akad néhány emlékezetes is.

A főhadiszálláson van lehetőségünk új felszerelést vásárolnunk, valamint a meglévőket fejlesztenünk. Ugyanitt találhatunk egy arénamódként szolgáló területet is, ahol a játék harcrendszerét sajátíthatjuk el, mely még a sztorinál is élvezetesebbre sikerült. Ügyesen vegyíti a közelharcot, a mágiát, valamint a speciális képességeink használatát. Mivel Clive a Főnix áldásában részesült, így a kardunk mellett a tűzmágiára is támaszkodhatunk, a játék későbbi szakaszában pedig további speciális képességekre is szert teszünk. A közelharci támadásokat, illetve a mágiát vegyítve látványos kombókat hajthatunk végre, ezen felül van lehetőségünk kitérni a támadások elől, rövid távon teleportálni, vagy épp az ellenséget magunkhoz rántani. Az akciódús harcok közepette továbbá hűséges farkaskutyánknak is parancsokat adhatunk, aki erős támadásokkal, vagy gyógyítással segít majd minket a harcok során. Végtelenül szórakoztató és látványos a játék harcrendszere, mely tempóját tekintve valahol a The Witcher 3 és a Devil May Cry 5 között helyezkedik el.

Az utunk során természetesen lesz lehetőségünk egy-egy Eikon felett átvennünk az irányítást, melyek mondanom sem kell, hogy a játék talán leglátványosabb pillanatai, ugyanakkor kissé hatásvadász jelenetek is ezek. A harcok után járó tapasztalatpontok által léphet szintet a karakterünk, melynek hála a statjainkat növelhetjük, a megszerzett képességpontokból pedig új mozdulatokat tanulhatunk, vagy a meglévőket erősíthetjük. A játék nehézsége nagyon jól skálázható, ha csak a sztori érdekel minket, akkor bekapcsolhatjuk az automatikus kitérést, parancs kiosztást, valamint a kombózást is, de aki egy nehezebb, ám mindvégig fair kihívásra vágyik, az is megtalálhatja a számításait a játékban.

A Final Fantasy XVI-ban két grafikai opció közül választhatunk: a grafikai részletességet priorizálót, valamint a képkockafrissítés sebességét előtérbe helyezőt. Sajnos egyik sem tökéletes, a 30fps-t megcélzó grafikai beállítás ugyan tartja a célértéket, ám mozgás közben nagyon „zizegőssé” válik a kép, valamint a motion blur sem tökéletes. A 60fps-t megcélzó beállítás pedig általában 52 és 60fps között ingadozik, ám egy-egy intenzívebb csatában, Eikon ütközetben, vagy épp egy nagyobb városban simán beesik 48fps alá, ami határozottan rontja az összképet. A pörgős harcok már-már megkövetelik a folyamatosságot, így hiába nem nyújt konzisztens élményt, mégis a teljesítményt előtérbe helyező grafikai opciót javaslom. Remélhetőleg a megjelenés napján élesedő frissítéssel javítanak a helyzeten.

A játék grafikája kissé felemás élményt nyújt. Az átvezetőkben látható karaktermodellek és arcanimációk nagyon magas szintet képviselnek, valamint a harcok során látható animációk és effektek is példaértékűek, azonban amint párbeszédbe elegyedünk egy mellékküldetés részeként egy NPC-vel, hatványozottan csúnyább prezentáció fogad minket. Az ilyenkor látható arcanimációk és karaktermodellek a mai szemmel már kissé idejétmúlt Horizon: Zero Dawnt juttatják az eszünkbe. Ezt az érzést erősítheti bennünk továbbá az is, hogy ezekben a jelenetekben a karakterek háta mögötti fix kameranézetből követhetjük nyomon a párbeszédeket, mely meglehetősen gagyi benyomást kelt. A környezet minősége pedig noha kellően kidolgozott, azonban teljesen statikus, semmilyen interakcióba nem tudunk lépni azzal.

Összességében a Final Fantasy XVI minden hibája ellenére is egy kiváló játék lett. A legtöbb szempontból szintet lépett az elődjéhez képest, egy nagyon érdekes fantasy világot tár elénk lebilincselő sztorival és jól megírt karakterekkel, mindemellett pedig egy rendkívül élvezetes és akciódús harcrendszer biztosítja a játékélmény alapjait. Az alkotás viszont nem hibátlan, a melléktevékenységek színvonala nem ér fel a fő sztori kidolgozottságához, továbbá grafikai és teljesítmény gondokkal is küzd. Ettől függetlenül a Final Fantasy XVI egy epikus kaland, melyet minden akciójáték-kedvelőnek nyugodt szívvel ajánlhatunk.

A Final Fantasy XVI június 22-én jelenik meg, kizárólag PlayStation 5-re.