Elképesztő, hogy nem is olyan rég csak tátottuk a szánkat, és hitetetlenül néztünk egy olyan filmet, mint a Tron, vagy a Fűnyíró Ember, amik egyértelműen egy lehetséges jövőképet próbáltak lefesteni nekünk a virtuális valóságról. Aztán ahogy teltek múltak az évek, észre se vettük, hogy ezek az akkor még távoli jövőnek tűnő történetek szépen beépültek a hétköznapjainkba.
Tavaly jelent meg a nagy Dragon Ball sága első, újgenerációs konzolokra szánt epizódja, az idei esztendőben pedig megékezett a folytatás is, amely - bár a pontozáson nem látszik, de - messze felülmúlja az előző próbálkozást.
Míg a LEGO Star Wars sikeresen lelőtte az akkor még premier előtt álló Star Wars III összes kulcsjelenetét, addig a LEGO Indiana Jones esetében ezt nem kockáztatták meg a fejlesztők. Az első rész csupán az eredeti trilógiát dolgozta fel, s másfél évet kellett várni, mire a negyedik rész is a LEGO-játékok specialistájává előlépett Traveller’s Tales műtőasztalára került.
Jó érzés tudni, hogy kimondatlan gondolataink, kreatív ötleteink sosem vesznek kárba. Legyünk bárhol a világon, minden amire gondolunk, minden apró ötletünk vagy éppenséggel csak vágyunk felszáll az űrbe és egy láthatatlan kis bolygót hoz létre, ahol nagy dolgok történnek. Ez bizony a KisNagyBolygó és igen, ez a PSP-s változat.
A Torchlight kevesebb mint 4000 forintos árával kecsegteti az akció-RPG rajongókat, a Diablo 3 megjelenéséig hátralevő évek méltó kitöltőjeként. Vagy mégsem? Habár akadnak szerethető pillanatai, a Hellgate: Londonért is felelős, ex-Diablo fejlesztők legújabb játéka nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A büntetlenség hatásos motivációs tényező, még ha ehhez aberrált embertársaink módszeres levadászása és válogatott eszközökkel való kivégzése is társul. A virtuális szemétdomb félrekotort darabja, az extrém erőszakra ácsingózók guberálásának emlékezetes műve a Rockstar által készített Manhunt 2.
Még a profi bűnözők is hagynak maguk mögött nyomokat egy-egy óvatlan húzás következtében, a hirtelen felindulásból vagy más, kevésbé átgondolt szándéktól vezérelt gyilkosok után pedig a tetthely szinte hemzseg a puzzle darabkáktól, melyek alapján a helyszínelők hamar a végére járnak a bűncselekményeknek. Elég egy hajszál, egy ujjlenyomat, vagy nem kellő alapossággal eltüntetett vérfolt, ők már az ajtódon kopogtatnak.
A Microsoft magyar Xbox csapatának köszönhetően megjelenés előtt tesztelhettük az év egyik leginkább várt „második részét”, és abszolút pozitívan csalódtunk. Az Assassin's Creed 2 kijavította az első epizód majdnem összes gyengeségét, így méltó helye van a világ legnagyobb akciójátékai között!
Ferelden világa véráztatta kihívásnak néz most elébe. Évszázadonként rajzó pestis, a Blight most újra áldozatokat szed a polgárok között, tetejébe még a földalatti vackaikból előtörő Darkspawn fenyegetettsége is a tetőfokára hág...
Érdekes látni, hogy a PS3-on hatalmas hírnevet szerzett fejlesztő csapatok, mint az Insomniac vagy éppenséggel a Naughty Dog annak idején ugyancsak piciben kezdték az ipart a maguk aranyos kis platform játékaikkal, és hogy azóta hova jutottak. Az amerikai független csapatnak azonban mindig jut egy kis ideje arra, hogy a legújabb Resistance fejlesztésén kívül évente kiadjanak egy Ratchet & Clanket. Így tették ezt idén is, lássuk hát milyen eredménnyel. Maradjatok velünk!
Végigkíséri az életemet. Nyolcvan évesen ülök majd az elektromos hintaszékemben, mellettem digitális kandalló lángja lobog majd, robotrabszolga fogja hozni a Cavintonomat, én pedig akkor is LEGO-zni fogok. Nem tudom még, hogy milyen LEGO-val, de ha így halad a dolog, együtt fogunk megöregedni!
Két évvel ezelőtt a Call of Duty atyái gondoltak egy nagyot és úgy döntöttek, hogy szakítanak a második világháborús hagyományokkal – megjegyzem akkor már igencsak időszerű volt ez a lépés – és a csatázást ezúttal a közeli jövőbe helyezik. Mindenki megdöbbenésére nemrég kiderült, hogy ha már megbontották a formát, akkor a jó szokásukat megtartva ez lesz az első rész aminek még folytatást is csinálnak. Hölgyeim és Uraim: Modern Warfare 2, avagy hogyan lehet a legjobból még jobbat csinálni…
A Tekken-sorozat a konzolok és az árkád játékgépek egyik legmeghatározóbb terméke, amely a Soul Caliburral egyetemben nem kicsit járult hozzá a Playstation felvirágoztatásához. Valamiféle olyan ikonikus címmé vált az idők során, melyet -a Gran Turismóhoz hasonlóan- mindenki ismer, s valamiért mindenki szeret vele játszani. De nem volt ez mindig így, a Tekken első része még néhány más, ismertebb verekedős játék árnyékában volt kénytelen meghúzódni. Most, a sorozat 15. évfordulóján mindenki más bújhat a Tekken 6 háta mögé!
Piroska illedelmes kislány volt az Óperencián túl, tisztes nevelésben részesült, szerette a környéket, ahol élt, ahol mindig csicseregtek a madarak, az emberek között mindenki ismerte a másikat, sütött a bájos nap sugara, át a fák zöldellő lombkoronáin át.
„Fiúk, gyertek gyorsan! Kiárusítás van a pipere osztályon! EMBEREK! Kiárusítás van a pipere osztályon! Jaj nekem, gyerünk! Oh, milyen tüneményes cipőt találtam magamnak. Igyekezzetek, a pláza hét óra múlva bezár. Jaj, hogy miért nem lehet a plázában lakni...”
Ki hogyan formálta saját tükörképére a lehetőségek városát, Liberty Cityt? Nico Belic, a hírhedt szerb bevándorló csupán üresfejű tapló, aki a gyors meggazdagodás jegyében inszeminátor-szerűen pacsizott le a helyi piti és nagystílű gengszterekkel, ám az igazi haszon csak egy amerikai szelíd motoros, Johnny, és egy mama kedvence, Luis szemszögéből teljesedik ki.
A jelen legjobb grafikus motorjait bemutató cikkünk után újra megmártózunk a témában, ezúttal közkívánatra sorba járjuk olvasóink által hiányolt, az elmúlt években fénykorát élő, de most leköszönő megoldásait, majd kikacsintunk a jövő felé olyan motorokat teregetve ki, melyek éppen csak bemutatkoztak, vagy még várnak arra, hogy megizzasszák masináink grafikus magját.
Sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy a városépítős játékok szerelmesei az utóbbi években a legkevésbé sincsenek elkényeztetve. Tény, hogy évente legalább egy próbálkozás igyekszik megismételni az immáron több mint fél évtizedes Sim City 4 sikereit, ez legtöbbször csúnya bukásba torkollik...
Nemrég felröppent a hír miszerint kizárólag PS3-ra egy újfent merész játékot fognak kiadni, melyben egyszerre akár 256-an is harcolhatnak egymással. Sokan úgy gondolták – velem együtt -, hogy legyen bármennyire is erős ez a konzol, lehetetlen, hogy laggolás, vagy komoly lassulás nélkül elbírjon ennyi embert. Igaz a bétában egyelőre „csak” 128-as meccseket lehet tolni, de megdöbbenve kellett tapasztalnom az akadozás teljes hiányát…
Szóval hallani akarsz egy jó sztorit, mi? A vakmerő és indiszkrét kincsvadászokról? Hehe, szerencséd van! Ahh, Pandora! Ez volt az otthonuk, de kertelés nélkül állíthatom, hogy ez nem a béke és a szeretet planétája. Egy kietlen határvidék, amely igazán veszélyes a vakmerő bolondok számára. Talán én is bolond vagyok, de korántsem annyira, mint a többiek, akiket elnyeltek Pandora kősivatagai. Az emberek beszélnek egy legendáról, a Vault legendájáról. Az apám még a halálos ágyán is ezt emlegette. Ez egy felfoghatatlan idegen technológia, amit ha birtokolsz, mérhetetlen hírnévre, hatalomra és nőkre tehetsz szert. Sokan próbálták már megszerezni a Vaultot, az ő krónikájukat mesélem el most. A legenda minden egyes szava igaz, és itt van Pandorán!
Magyarország újra focilázban ég, meccset néz már az is, akinek eddig legfeljebb annyi köze volt a sporthoz, hogy kisebb korában megrúgták a lasztival a játszótéren. U20-as válogatottunk bronzérmes lett a világbajnokságon, a debreceniek beverekedték magukat a Bajnokok Ligájába, s végre finisbe ért a Puskás-díj ötlete is. Ilyenkor esik jól focis játékkal játszani, amúgy is hideg van odakint!
Ha szóba kerülnek az MMO játékok, szinte mindnyájunknak a World of Warcraft, a Lineage-sorozat, vagy a Guild Wars ugrik be, s mint külföldi címek, eszünkbe se jut, hogy hazánkfiai és készíthetnek hasonló volumenű alkotást.
Halálos tortúra, időre menő kegyetlen csapdák – elgondolkoztál már azon, miért is kerültél ide? Évek óta megszállottan üldözöd Jigsaw-t, akinek azt köszönheted, hogy családod elhagyott, felfüggesztettek a testülettől, s most te kerültél bele a körforgásba, többed magaddal, egy olyan elmegyógyintézetben, ahol minden szoba egy újabb végzetes próbatételt jelent. Tapp nyomozó mogorva figura, aki kérdezés nélkül térdig belegázol a rothadó sertésbélbe és csak flegmán szisszen fel ott, ahol az egy méterre eső csonkítások száma a legmagasabb. Az élet törékeny dolog.
A Square Enix első nyugati fejlesztésű stratégiai játéka nem próbál meg semmit újítani az RTS-ek formuláján. Előkapja az ehhez a típushoz kiválóan passzoló 2. világháborút, rákoncentrál az alapvető játékmenetre, és végül mindenki számára elérhetővé teszi azt. Mint egy Call of Duty, csak felülnézetből.