Habár az achievement-vadászattól sok játékost kiráz a hideg, vannak, fanatikusként gyűjtögetik a platformjukon a különböző kihívásokért járó jutalmakat. Ray Cox, vagyis Stallion83 talán a legismertebb mindnyájuk közül, neki ugyanis híresen sok acsija van: egész pontosan ő volt az első, aki elérte az 1 millió Gamerscore-t a világon.
Ez még 2014-ben volt, és azóta ugyan leeresztett egy kicsit az úriember (tavaly még át is engedte az első helyet egy darabig a legnagyobb riválisának, smrnovnak), mostanra összekapta magát és újabb rekordot állított be: a Halo: The Master Chief Collection Halo 2-jét játszva elérte a 2 millió Gamerscore-t is, ráadásul ugyancsak elsőként - smrnov eközben "rongyos" 1,96 millió ponttal követi őt.
Cox 2005. november 22-én szerezte az első achievementjét a Hexic HD-ben, azóta gyűjtögeti szorgalmasan a pontokat. A teljesítményére természetesen a Microsoft is felfigyelt, a redmondiak életre szóló Xbox Live-előfizetéssel jutalmazták. Cox az újabb rekord után már nem merte egyébként megígérni, hogy rámegy a harmadik millióra, azt mindenesetre leszögezte, hogy mindig is imádni fogja a videojátékokat és az achievementeket.
Szerintem amúgy az achi rendszer azt a célt is szolgálja, hogy visszajelzést ad a kiadónak, a játék készítőinek. Sztem innen tudják meg, hogy akiknek megvan a játék mennyit játszottak vele, meddig jutottak el, melyik részével mennyit, hogyan játszottak, mit használtak, mit fedeztek fel, stb. Én úgy emlékszem pl. a steam-en mi magunk is megnézhetjük, hogy egy adott játék achi listájának egyes elemeit a játékkal rendelkezők hány %-a teljesítette.
Tehát én úgy gondolom, hogy a kiadóknak, fejlesztőknek is hasznos visszajelzés sok achi, még ha mi értelmetlennek, feleslegesnek is tartjuk, nekik valószínűleg nem az.
Vannak, akiknek új célt, kihívást jelentenek az achi-k. Lehet, hogy amúgy nem csinálná meg, de mivel jár érte achi, ezért megcsinálja. Nem annyira azért, mert különösebb jutalom jár érte, hanem csak mert jó érzés, hogy megcsinálta. Az achi felkínál egy új célt, kihívást, a játékos pedig megcsinálja, ha van kedve hozzá. Vagy akkor is, ha nincs kedve hozzá… Ahogy előttem is írták főleg a függőségekre, OCD-re egyébként is hajlamos személyeknél akár beteges, kényszeres is lehet, és komoly függőséget is okozhat ez is…
Szóval nem mindegyik vacak.
Például számomra nagyon dühítő, amikor többször, egyre nehezebb fokozaton végigjátszok valamit, kiismerem a játék utolsó, apró rendszereit is, tudom a trükkjeit, mit érdemes fejleszteni, mit nem, min lehet időt spórolni, stb - mondhatni a kisujjamból kirázom az egészet - ennek ellenére szembesülök azzal, hogy elvileg csak a játék 60-70 százalékát fejeztem be, mert idővel elegem lett és nem akartam az n+1-edik gyűjthető szart már felvenni.
Én a completionist beállítottságommal, ha pontosan tisztában is vagyok azzal, hogy már semmi plusz élményt nem tud a játék számomra nyújtani, akkor is úgy állok fel előle, mintha félbe hagytam volna. A Ubisoft játékok általánosságban, vagy akár az új Tomb Raider-ek nagyon "veszélyesek" ilyen szempontból, főleg előbbiek, hiszen néha már gyakorlatilag csak nagyon hosszú checklistek, mint játékok. Egy kis OCD-vel nagyon beléjük lehet ragadni.
Egy hónapja vettem elő újra a POP Warrior WIthin-t, és őszintén meglepődtem, hogy már ebben az Ubi játékban is voltak ládák. Nem is emlékeztem rájuk, mégpedig azért, mert 1) alig van belőlük 2) csak extrákat (főleg concept art) oldanak fel 3) nem tolja a pofádba a játék hogy vannak és hogy hány hiányzik még, és nem is köti a progression-höz, nem marad rossz szájíz utána, ha valahol kimaradt egy. Tényleg csak az fog utánuk menni, akit biztosan érdekel.
De ott van az a fajta is, hogy szedjél össze ebből ezret, játszál x ideig minden fegyverrel stb, na azoktól kiráz a hideg. Baromi időigényesek, és semmi értelmük. Nem is kell hozzájuk más egy óriási adag türelmen kívül.
Ezek ilyen plusz "küldetések". Ez egy lehetőség azoknak, akik piszkosul élveznek egy adott címet és minél többet szeretnének játszani azzal. Vagy csak simán gamer az ember és szereti az ilyesmit. :)
Nincs azzal baj, ha nem tetszik, úgy ahogyan egyik videójáték sem tetszhet mindenkinek, de igenis van értelme! Az viszont meredek, amikor valaki ennyire hajszolja őket, de ilyen szempontból bármit túlzásba lehet vinni (pl speedrun), ami nem jelenti azt, hogy ezt muszáj is.
Én a játék öröméért játszóm nem ilyen felvillanó bisz baszokért. Emlékszem még az Arcade típusú 360-omban nem is volt HDD szal USB-re kellet rátennem profilt és amikor végeztem egy játékkal csak formáztam az eszközt és kész.
Törölte az egész profilt. Nem nagyon érdekelt.
meg mikor ugy kezdtem el a jatekot, h az elejetol figyeltem hogyan lehetne meg az osszes az is tonkretette az elmenyt
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.