Felnőtteknek szánt szörnyvadászat? A Digimon Story: Time Stranger már biztosan leérettségizett

A producer, Hara Ryosuke szerint a Digimon már 2012-ben, a World Re:Digitize című PSP-játékkal fordult el tudatosan a kizárólagos gyerekközpontúságtól. Azóta a Cyber Sleuth-széria és az ahhoz tartozó Hacker’s Memory is komolyabb narratívát hozott, sokkal közelebb állva a felnőttesebb sci-fik világához, mint a családi ill. gyermekeket célzó szórakoztatáshoz. Hara-san ráadásul arról is beszélt, hogy a játék világának megalkotásakor klasszikus japán horrorfilmekből (pl. Spirál, Pulse) és cyberpunk művekből (pl. Serial Experiments Lain) merítettek inspirációt.

A Time Stranger újdonsága, hogy a főhős maga is ismeretlenül kerül a Digimonok világába (itt az isekai animék rajongói összekacsintanak); így a játék egyfajta kapuként szolgálhat azok számára, akik csak most ismerkednek a franchise-zal. Bár a játék ESRB-besorolása Teen (13+), a történet mélyebb dilemmákat, identitásválságokat és morális kérdéseket boncolgat, amire a közönség már amúgy is egyre nyitottabb volt.

A Digimon ezzel azt az űrt töltené ki, amit a „felnőtteknek szóló Pokémont” kereső játékosok szeretnének rendesen betöltve látni. Míg a Palworld inkább az extrém ötletekkel próbálta betölteni ezt a rést, a Digimon egy sokkal koherensebb és stílusában is kiforrottabb alternatívát kínál.

A játék szimbolikája, szörnyeinek dizájnja és narratív fókusza egyre inkább a felnőtt nosztalgia és érett storytelling irányába mozdul, miközben a régi rajongók abszolút vevők is erre. Ha a Time Stranger tartja a Cyber Sleuth szintjét, könnyen a széria egyik legfontosabb, legkedveltebb darabjává válhat.