Commodore 64

1982-t írtunk, amikor a Commodore International bemutatta legújabb számítógépének első prototípusát. 64 kilobájt memória, 320x200-as felbontás, és 16 szín, a teljesítmény lenyűgöző volt, az árcédulán pedig egy 595 dolláros összeg szerepelt, az IBM, az Atari és az Apple ezekben az időkben ennek a többszörösét is elkérte a vásárlóitól. A C64 az alacsony árának, és a remek használhatóságának köszönhetően alig három éven belül tömegcikk lett, karrierjének csúcsán évi 2 millió darabot adtak el belőle, s a piac 40%-át uralta, nem volt párja az egész világon.

Commodore 64

A Commodore 64 többféle változatban volt kapható, s ahogy teltek az évek, úgy jutott mindenkinek egy kicsit más, kicsit jobb példány belőle. Megjelenésre a gép egy túlsúlyos QWERTY billentyűzetre hasonlított, ezt kellett rákötni a TV-re, vagy később a monitorra, s már kezdődhetett is a szórakozás, nálunk a tanácsi lakásban egy fadobozos Videoton Supercolor látta el a megjelenítő szerepét, mindkettő csúcstechnológiának számított.

Commodore Datasette 1530 és Summer Games II

A gép nem szerénykedett kiegészítőkben, az ember egy kisebb vagyont elkölthetett különböző eszközökre. A játékosok valószínűleg a Cartridge formátumot választották, de lehetett hozzá 5.25-ös nagyflopi meghajtót vásárolni, ami pedig a Commodore sorozat igazi védjegyét adta, az nem más volt, mint a Datasette olvasó. Ez a forradalmi kiegészítő hagyományos kazettát használt adattárolásra, ugyanúgy volt rajta play, stop, pause és tekerés, mint egy hagyományos magnón, zene helyett viszont adatokat tárolt a szalag, nem kellett méregdrága flopira költeni. S ahogyan telte az évek, úgy kapta meg a C64 is a modern PC-k kiegészítőit, a dot-mátrix nyomtató a légkalapácsra hasonlító hangjával nehézipari környezetet varázsolt otthonunkba, a kétgombos egér a későbbi grafikus rendszer használatát segítette, a faxmodem pedig komoly irodai használatra is alkalmassá tette a gépet.

Commodore MP802 dot-mátrix nyomtató és Commodore Floppy Drive 1541

Alapvető programozói tudás kellett a C64 kezeléséhez. A bekapcsolás után mindössze két sor, és egy villogó kurzor fogadott minket, a gép kiírta a BASIC rendszer verziószámát, illetve azt, hogy hány bájt szabad memóriája van, majd egy „Ready” felirat után már gépelhettük is be a parancsokat. Aki nem tudta, mit tegyen, az itt azonnal ki is kapcsolhatta az egészet, ha viszont a RUN parancsot sikerült megjegyezni, akkor nagyon nem voltunk elveszve, mehetett a móka. Később pedig, ahogy a Windows kezdett elterjedni az IBM kompatibilis PC-ken, úgy jelentek meg a C64 ablakos rendszerei is, WiNGS, Lunix, Contiki a külső fejlesztőcégektől, és GEOS a Commodore International gondozásában, szövegszerkesztővel, rajzprogrammal, fájlkezelővel, és minden földi jóval, amit csak el tudtunk képzelni.

BASIC V2

Közel tízezer program készült Commodore 64-re, a szoftverkínálat nagy részét pedig irodai alkalmazások és játékok adták ki, aki valaha is érezte a piros gombos joystick érintését a markában, az biztos lehet benne, nem maradt le semmiről. Érdekesség pedig, hogy a C64-et eredetileg nem is otthoni számítógépnek, hanem játékkonzolnak fejlesztették. A MOS VIC II grafikus chip, a MOS 6510 processzor, és a MOS SID hangegység a kezdetektől kifejezetten ezt a célt szolgálta, az 1982-es Customer Electronics Show dísztermében tartott bemutatón még a szakma is ledöbbent, nem értették, hogyan lehet egy ilyen gépet 595 dollárból megépíteni. Bob Russell, Bob Yannes és David A. Ziembicki, a három alkotó sosem árulta el a titkát, amit viszont véghezvittek, az maga volt a mérnöki csoda. A Commodore 64 gyártási költsége 135 dollárnál nem volt több, melyből csak a memória nagykereskedelmi ára vitt el 100 dollárt, megmutatták a Szilícium-völgy nagytőkéseinek, hogy lehet ezt máshogy is csinálni.

Last Ninja (1987)

A leghíresebb játékok nevétől a mai napig libabőrös lesz a hátunk. Sid Meier’s Pirates, Maniac Mansion, IK+, Lode Runner, Last Ninja, Ultima, Defender of the Crown, Rambo, Chuckie Egg, Cauldron, Impossible Mission, Elite, Summer Games, Creatures, Gunship, Paperboy, Grand Prix Circuit, Gauntlet, a legtöbb cím alig néhány kockából és vonalból állt csak, akkoriban viszont még nem törődött senki a grafikával. Ha a játék jó volt és szórakoztató, akkor hónapokig mással se tudtunk foglalkozni, a C64-en pedig egy olyan stílus is hódított még, melynek létezéséről a 90-es évek szülöttei nagy valószínűséggel még csak nem is hallottak. A szöveges kalandjátékokra gondolunk most, amolyan interaktív novellaként kell őket elképzelni, megjelent egy oldalnyi szöveg a képernyőn, a játékos pedig több lehetőségből választhatott. A történet a döntésünknek megfelelően folytatódott, s hogy milyen volt a város, melyben kalandoztunk, vagy hogy néztek ki benne az emberek, azt a játék a fantáziánkra bízta. 

Grand Prix Circuit (1988)

A számítógép döbbenetes sebességgel kezdett terjedni a világon, az 1200 dolláros Apple II, és a 899 dolláros Atari 800 pároson kívül nem is volt kihívója a piacon, a sikerhez pedig hozzájárult a cég emberközpontú, családbarát arculata is. A Commodore 64-et tévéreklámokban hirdették, az utcai plakátokról öltönyös üzletemberek helyett boldog gyerekek mosolyogtak vissza, maga a gép pedig nem csak számítástechnikai szaküzletekben, de játékboltokban, általános bevásárlóközpontokban és szupermarketekben is kapható volt, csak le kellett emelni a polcról, és már haza is vihette az ember.

GEOS

A siker a nagy halászlén innen is töretlen volt, a ZX Spektrum hiába került fele annyiba, mint a Commodore 64, a gyenge teljesítménye és az alacsony felhasználói élménye miatt hamar elhasalt. Európában 1985-re nem maradt kihívója a készüléknek, 1986-ban pedig a C64 lekerült a COCOM-listáról, így a forgalmazás a KGST országokban is megkezdődhetett.  Az amerikai vásárlók 1990-től inkább már a konkurencia újabb modelljeit vették, a késői szovjet piacnyitásnak köszönhetően a gépet viszont egészen 1995-ig gyártották, 13 csodálatos év állt már ekkor mögötte.

Commodore 128

A legelterjedtebb modell a tejeskávé-színű alapgép volt, az évtizedes karrier során viszont a gyártó több változattal is igyekezett feldobni a kínálatot. A kifejezetten játékra készített változat Japánban Commodore MAX, Amerikában pedig Commodore Ultimax néven jelent meg, néhány hónapnál tovább viszont egyiket sem gyártották, de hasonlóan gyengén teljesített az iskolai oktatógépnek készült Educator 64, illetve az 5”-os színes CRT képernyővel, és integrált flopimeghajtóval egybeépített Commodore SX-64 is. Az 1985-ben megjelent Commodore 128 a megnövelt memóriája és nagyobb felbontása miatt viszonylagos nagy sikernek örvendhetett, a megújult külsejét még a késői C64-ek is megkapták, az 1990-es C64GS pedig sok év után újra csak a játékosoknak szólt. Elhagyta a billentyűzetet, és egy teljesen új, letisztult külsőt kapott, a NES és a SEGA Master ellen indították csatába, de komolyabb eladásokra nem volt képes, a sorozat nyugdíjazását az 1994-es hannoveri CEBIT-en jelentette be az akkor már csőd szélén álló cég, egy korszak zárult le a kapitulációval.

Competition Pro Joystick, két Cartridge játék és a híres Commodore QuickShot II

A C64 egy legenda. Nagysága és zsenialitása vitathatatlan, egy személyben volt az első számítógépünk, és az első játékkonzolunk, olyan élménnyel gazdagítva fiatalkorunk mindennapjait, melyre életünk végéig boldogan tekintünk vissza. Sosem fogjuk tudni megköszönni mindazt, amit tőle kaptunk, emléke örökké a szívünkben fog élni.

Kapcsolódó cikkek

• Azok a boldog 2000-es évek
• Azok a boldog 90-es évek
• Azok a boldog 80-as évek