The Forest teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. május 28.
A repülőgéped lezuhan és az érintetlen vadonban találod magadat. Fiadat egy titokzatos alak rabolja el, és a keresésére indulsz a sűrű erdőbe. Nagyon úgy tűnik, hogy nem számíthatsz segítségre, egyedül kell életben maradnod.

A vancouveri Endnight Games még a túlélőjátékok első hullámának idején jelentkezett a The Forest korai hozzáférésű változatával 2014 tavaszán. A műfaj többi darabjától eltérően a játék nemcsak az élelemszerzésről, menedéképítésről és craftolásról szól, hanem elég nagy hangsúlyt kaptak a horrorelemek is. Mivel egy kis létszámú stúdióról van szó, a fejlesztés kicsit elhúzódott, de a The Forest rengeteget fejlődött a négy évvel ezelőtti verzióhoz képest, szinte már rá sem lehet ismerni.

Oké, a lényeg nem változott: egy repülőgép-szerencsétlenség után az utasoknak és – köztük a saját fiadnak is – nyoma vész. Egy ismeretlen kanadai félszigeten találjuk magunkat egy baljós rengeteg közepén. Logikusnak tűnik, hogy kezdetben szépen feltérképezzük a környezetünket, és rögtönzött menedéket húzunk fel, hiszen faanyaggal ugye el vagyunk látva. Még szerencse, hogy van nálunk egy túlélési kézikönyv, ami megtanít arra, hogyan éljük meg a másnapot. Ételt és vizet gyűjtünk, tüzet csiholunk, hogy meg tudjuk sütni a csapdába csalt apró állatokat – sajnos a repülőgép roncsainál talált ellátmánnyal maximum csak egy-két napig húzhatjuk ki.

A legfontosabb persze a menedék, ami védelmet nyúlt az esőtől és a hidegtől, de itt pihenhetünk és menthetünk is. A kezdeti kunyhó után később már komplett erődítményt is felhúzhatunk (akár a fák tetejére vagy a víztükörre is), csapdákkal, védőfallal - minden csupán idő kérdése. Mikor kiválasztjuk, hogy mit szeretnénk építeni, helyre igazíthatjuk az áttetsző falakat, majd indulhat a munka; a képernyő bal sarka feltünteti, hogy mennyi és milyen nyersanyag szükséges a befejezéshez. A kajaszerzés sem bonyolult: a természetben rengeteg vad található: madarak, szarvasok, gyíkok és nyulak - utóbbiakat karámba foghatjuk és szaporíthatjuk is.

A tiszta víz már luxus, ehhez előbb vízgyűjtőt kell készítenünk magunknak állatbőrből. Ha ilyen nincs, marad a lábasban forralt nedű, amibe szórhatunk némi gyógynövényt és húst is - máris kész a laktató leves! Sok mindentől lehet betegséget kapni: ha koszos vizet iszol, ha vér kerül a sebeidbe, ha bolondgombát vagy mérgező bogyót kapsz be. A fertőzéseket poggyászokból szerzett gyógyszerrel és aloe verával kezelheted. Nem árt sűrűn megfürdeni a tavakban, de egy tiszta ruha is remek komfortérzetet ad.

Az eszköztárunk lényegében egy kiterített pléd. Itt készíthetjük el a kívánt tárgyat, legyen az lándzsa, íj vagy nyíl, netán különféle bombák. Az elkészült fegyvert fejleszthetjük és kombinálhatjuk más anyagokkal, például egy furkósbotot csontokkal felcicomázva nagyobb sebzést érhetünk el, illetve a robbanószereket gyantával megtámogatva ragadós bombákat gyárthatunk. Mivel rengeteg tervrajzot és ebből kifolyólag számos nyersanyagot különböztet meg a program, és ha nem gondoskodunk a raktározásról, hamar áttekinthetetlen lesz a zsákunk.

Szerencsére a túlélési rendszereket sikerült az évek során kifogástalanra polírozni, minden rendkívül kiegyensúlyozott, nem éreztem repetitívnek a játékot. Folyton számos feladatot tűztem ki magam elé. Ezek célt adnak a napi tevékenységeinknek, de a The Forestnek – mintegy mellékesen – saját sztorija is van. Átvezetők és párbeszédek ugyan nincsenek, de a környezet rengeteget mesél: elhurcolt utastársak holttesteivel, korábbi túrázók sátraival, hátrahagyott cuccaival találkozunk, valamint árulkodó falrajzokat nézhetünk meg. Rossz érzésünk támad, valami nincs rendben ezzel az erdővel.

Bármennyire is óvatosak vagyunk, nagyjából a második éjszakán összefutunk a kannibálokkal. Meztelen testük szürke, s kezdetben még nem viselkednek ellenségesen, de hátborzongató sikongatásaiktól gyorsan kivert a víz. Úgy tűnik, inkább tesztelik a játékost, az utolsó pillanatban elfutnak előlünk, de később egyre bátrabbak lesznek, akár még az építményeinket is lerombolhatják. Nagy a kísértés a visszavágásra, de ha türelmesek vagyunk, és inkább elfutunk, talán hosszú napokig elkerülhetjük a vérontást.

A kannibálok intelligenciája egy-két furcsaságtól eltekintve meglepően jó. Folyton próbál nyomást gyakorolni ránk, csalogatnak, és ha nem vagyunk kellően higgadtak, simán megtörnek. Ésszerű húzás ez tőlük, lévén mi tolakodtunk be az ő területükre. A falujuk pedig maga a borzalom: félig elfogyasztott testek és emberi testrészekből tákolt totemek szegélyezik táborukat, de a módszereiket mi is eltanulhatjuk.

 A közelharc csontrepesztően durva és naturális, szó szerint darabokra vághatjuk az ellenséget, fejüket és végtagjaikat kitűzhetjük a menedékünk szélére elrettentés gyanánt. Ha éppen emberi fogakat szeretnénk a fejszénk fejlesztéséhez, csak keressünk egy kannibált, és vágjuk szájba – a fogakat pedig markoljuk fel! Ha pedig megszorulnánk, meg is süthetjük a húsukat és jóízűen elfogyaszthatjuk – a gyomorrontást kockáztatva. Ha a túlélésről van szó, félre kell tenni az iszonyatot.

Az erdőben való kergetőzés és adok-kapok egy nagy adag feszültséggel önti nyakon a játékot. Ahogy egyre jobb remeték leszünk, úgy durvul el a helyzet a helyi bennszülöttekkel, és azokkal a sokkal zavaróbb mutánsokkal, akik a barlangok mélyén rejtőznek. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hiszen egy szörnyetegekkel teli rengetegben csak akkor érvényesülhetünk, ha mi magunk is szörnyeteggé válunk. Szemrebbenés nélkül felszabdaljuk embertársainkat, kiéljük alantas ösztöneinket, derékig tocsogunk a torzókban, de egyúttal nagyon büszkék leszünk magunkra.

Három másik barátunkkal közösen még patentabb élmény nyújt a The Forest. A kooperatív módban kioszthatjuk a feladatokat, és egy jól működő mikroközösséget hozhatunk létre. A harcok során pedig nem egyszer kihúzhatjuk a másikat a slamasztikából. A pacifistább játékosok egyszerűen választhatnak kannibálok nélküli játékot is, ez esetben csak maga az anyatermészet lesz az ellenfelünk. A Unity motor is rengeteget fejlődött négy év alatt, az erdő lenyűgözően fest, okosan játszik a fényekkel és az árnyékokkal, bár olykor hajlamos megdöccenni.

A The Forest alighanem az egyik legkifinomultabb túlélőjáték a piacon. Minden mechanika olajozottan működik, végig fenntartja az érdeklődésünket és nem egyszer a frászt hozza ránk. Van egy varázsa annak, amikor hallgatod az éjjeli erdő hangjait (nincs is zene a játékban), minden egyes gyanús neszre felkapod a fejedet, de erőt veszel magadon és torkod szakadtából üvöltve szembenézel a veszedelemmel. Ha levetkőzöd a gátlásaidat, és tartod magad a kitűzött tervekhez, igazi túlélővé avanzsálhatsz, akitől még az emberevők is összerezzennek.

A The Forest egyelőre PC-re jelent meg, a PlayStation 4-es verzió várhatóan még idén megérkezik. A tesztkonfiguráció: Intel i5-3570K, 16 GB RAM, GeForce GTX 1060 (6 GB). 

Kapcsolódó cikk

7.
Ecneb
Rengeteg órát beleöltünk coopban, még sikerült akkor játszani vele, amikor a végét még nem fejezték be. Alig várom, hogy megint elővegyük és ezúttal befejezzük!
6.
Simulacraz
Csak ajánlani tudom, early accessben haverokkal beleraktunk kb 150 órát. Nagyon fun game, ötletes, átgondolt, sok mindenre kell figyelni benne, és érdekes storyja van. A kannibálok megölése idővel hard survivalben is nagyon egyszerűek lesznek (főképp mióta van nyíllal headshot), a nagy mutánsokat pedig ha ügyes vagy favágásra kiválóan alkalmazhatóak (ahogy támad kidönti a fákat). Ami kimaradt a cikkből, hogy nem csak a konzol port várható, de a VR mód is (ha jól emlékszem mostanságra ígérték).
3.
psy123
#2: ugyanezt akartam mondani, régen játszottam vele, marha bugos volt, de ettöl függetlenül iszonyat szórakoztató. szerintem megvárom mostmár a ps4 verziót, nagy tv-n sötét szobában szeretnék borzongani :)
2.
Josi21
Kb 4 éve játszottam vele, akkor még nagyon gyerekcipőben járt. Grafikailag, gameplay alapján, sokat fejlődőtt, meg elenézve más területekeken is. Ideje lessz újra nekiülni. :)
1.
adamsfamily
Szerintem pont az az egyik pozitívuma a játéknak,hogy a mesterséges intelligencia érdekesen viselkedik.Az ellenségek nem egyforma sablon mentén támadnak,hanem van amelyik,csak messziről a fa mögül figyel egy magában,ha közelítünk felé és sikerül elmenekülnie,akkor többen jönnek vissza.Némelyik vissza támad,ha rátámadunk,némelyik pedig csak elszalad,még ha néha külsőre ugyanúgy is néznek ki.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...