Assassin's Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök teszt

Link másolása
A francia kiadó úgy döntött, hogy az amúgy is tartalmasra felhízlalt Assassin's Creed Valhalla két meglévő DLC-je mellé egy harmadik csomagot is hozzácsapnak. Ezúttal azonban nem a középkorba, hanem a skandináv mitlógiába térhetünk vissza.

Annak ellenére, hogy a lassan két éve megjelent Assassin’s Creed Valhalláról szinte csak lesajnáló kommenteket lehet olvasni az interneten, a Ubisoft pénzügyi jelentése szerint a cím mégis a kiadó második legjövedelmezőbb megjelenésévé lépett elő. Vitathatatlan, hogy az Originsben megújult Assassin’s Creed felett kezd megint eljárni az idő, de a Valhallában szinte tökéletesre fejlesztett formulában még simán volt annyi, hogy elvigye a hátán a vikinges kalandot. A két hatalmasra nőtt, darabonként szintén 20-40 órányi kalandot ígérő DLC esetében azonban már rezgett a léc, így látványos helyszínek ide vagy oda, a copy/paste játékelemek miatt dögunalomba fulladtak a kiegészítők.

Éppen ezért is volt számomra meglepő a kiadó döntése, hogy újabb letölthető csomaggal támogatják meg sagát, amelyben az alapjátékhoz hasonlóan ismét Odin bőrébe bújhatunk, és ellátogathatunk a skandináv mitológiában a törpék birodalmaként ismert Svartalfheimbe. A sztori szerint Odin/Eivor fiát elrabolja a tűzóriások vezére, Surtr, feladatunk pedig az lesz, hogy a vadiúj, mitológiai lényekkel telepakolt térképen a nyomába eredjünk. A mese nem nélkülözi a fordulatokat, és megkockáztatom, hogy az összes közül ennek a DLC-nek a legszórakoztatóbb a cselekménye. Az más kérdés persze, hogy a szokásos Assassin’s Creed lore-tól így még messzebb sodródik a játék, de a megfáradt sztorielemeket ismerve ez talán nem is akkora nagy baj.

Bár a cselekmény az alapjáték történetének behatóbb ismerete nélkül is élvezhető marad, azt azért nem árt tisztázni, hogy a Dawn of Ragnarök nem indítható el az alapjáték nélkül és teljes mértékben endgame tartalomként pozícionálja magát. A The Divison 2 New Yorkos kiegészítőjéhez hasonlóan itt is igénybe vehetünk egy átmeneti buffot, amivel az ajánlott szintre emelhetjük magunkat, de én mindenképpen az Valhalla fő történetének befejezése után ajánlom a DLC indítását.

Az új kiegészítő leporolja az alapjátékban látott mitológiai szálat, a kevésbé földhözragadt megközelítésnek köszönhetően pedig egészen eszement új játékelemek is helyet kaptak a csomagban. Itt van nekünk a Hugr-rip névre hallgató eszköz, amelyet a játék elején ajándékoznak nekünk törpe szövetségeseink. Ezzel a cuccal megölt ellenfeleink képességeit csenhetjük el, amelyek a gerincét alkotják a Dawn of Ragnarök játékmenetének. Tűzóriássá változva például simán átsétálhatunk a Svartalfheim lávával elöntött részein, míg a másik képeséggel madárrá változhatunk és amellett, hogy látványos módon járhatjuk be a tájat, akár fentről is lecsaphatunk. Később halott ellenfeleinket az oldalunkra állítva támaszthatjuk fel ugyanezzel az eszközzel, de extra tűzsebzésre is elhasználhatjuk a virágokból újratölhető új erőforrást.  Emellett természetesen becsempésztek pár új felszerelést is, amelyeket aztán - Hugr-rippel ellentétben – az alapjátékban is használhatunk majd.

Az új térkép amellett, hogy rengeteg lehetőséget nyújt a frissen behozott képességek kihasználására, elképesztően jól is néz ki. A grafikusok kitettek magukért, és nagy eséllyel ők is jól szórakoztak, amikor megalkották a mitológiából ismert világot. Hihetetlen mélységekbe és magasságokba juthatunk el, a hóval vagy éppen forró lávával tarkított vidék pedig kellő változatosságot nyújt a történet során. Egyedül azzal nem voltam kibékülve, hogy egyes pályarészek rendkívül sötétre sikerültek. Már az alapjátékban is probléma volt néha, hogy a bevilágítási rendszer nehezen küzdött meg a sötétebb belső terekkel, a barlangba vájt törpe erődítmények azonban itt többször is problémát okoztak.

Az új képességek és a látványos helyszín ellenére azonban a Dawn of Ragnarök nem mondhatni, hogy túl sok újítással állna elő. Félreértés ne essék, az endgame tartalmak sosem arról voltak híresek, hogy megreformálják az alapjátékot, de az alap Valhalla és a két DLC után megint kapunk nagyjából 30 órányi tök ugyanolyan tartalmat. A fő történetszál hiába teljesen új, ha a megoldandó feladatok és küldetések továbbra is az elmúlt 200 órában látott alapokon nyugsznak. Amikor a sztori egyes eseményei abból állnak, hogy A-ból B pontba rohangálva gombokat nyomogatunk meg, és a nyomozós mellékküldetést oldunk meg egymás után háromszor, akkor sejthető, hogy a dizájnerek kifogytak már az új ötletekből. Hasonlóan kitaposott utakon mozognak a mellékküldetések, amelyek azon kívül, hogy némi extra történetet nyújtanak, teljes mértékben kimerülnek a már ezerszer látott mellékes tevékenységekben. Egyedül talán a főellenfelek mennyiségének láttán dőlhetünk hátra elégedetten, ráadásul az összetűzések is egészen látványosra sikerültek.

Az más kérdés, hogy ezt az ötlettelenséget mennyire nevezhetjük hibának. Valóban, aki pár óra után a sarokba dobta a Valhallát, mert dögunalmasnak tartotta a virtuális középkori Anglia térképének kipucolását, az a Dawn of Ragnaröktól sem lesz elkápráztatva, de aki könnyed, komolyabb kihívásoktól mentes (a nehézség továbbra is nevetségesen részletes módon testreszabható), jól ismert formulákra vágyik, az mindenképpen megtalálja a számításait. Mert bizony unalmas, ezerszer látott küldetések ide vagy oda, az vitathatatlan, hogy egy nehéz munkanap után nem mindenki vágyik egy Elden Ring-szerű kihivíásorgiára. A francia kiadó nagy eséllyel nem véletlenül döntött úgy, hogy még egy DLC-vel megdobja a Valhalla rajongóit: nem kevés játékos van, aki még mindig nyüstöli a legutóbbi Assassin’s Creedet.

Az biztos, hogy csak azért nem érdemes megvenni a Valhallát, hogy kipróbálhasd a Dawn of Ragnarököt, mert a nyomott árú alapjáték már önmagában kínál annyi játékórát, hogy mire a végére érsz, már az új DLC is akciós lesz. Ha viszont végeztél már a vikinges kalanddal és hiányérzeted támadt az asgardi sztoriszál után, akkor érdemes lehet beruháznod az új kiegészítőbe is.

 Az Assassin's Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.

Kapcsolódó cikk

7.
7.
barackostej
#4: Igen, ahogy az alapjátékban is volt Asgardnál. Annyi, hogy itt pluszban itt vannak a Hugr-rip képességek.
4.
4.
Shao Kahn
Ha jól értem ezt a tesztet, akkor a Dawn of Ragnarok Dlc-ben Odint irányítjuk, és ez ugyanaz mintha Eivort irányítanánk? Úgy értem a mozdulatai és a (fejleszthető) képességei ugyanazok? Igazam van?
3.
3.
Feri899
#2: Az nekem teljesen kimaradt (mármint a dlc, nem az Odyssey). Ha jól sikerült, akkor megértem, hogy ezt a vonalat folytatják. Azért remélem, az Infinity-ben marad a "hagyományos" AC feeling :)
2.
2.
TrishtanAG
#1: "ebbe az irányba vinni szvsz merész húzás."
Az AC Odyssey legjobb része, de talán a modern szériából is igencsak kiemelkedik az Elysiumban/Hádészban/Atlantiszban játszódó DLC-sorozat. Pedig azok aztán kitalált helyek :).
1.
1.
Feri899
Egy korábbi cikkhez írtam már, hogy nekem nincs bajom azzal, hogy megújult az AC széria ezzel a szerepjáték vonallal, szerettem a Valhallát is, azt se bántam, hogy egy két küldetés erejéig egy fantáziavilágban játszódott a sztori, de egy komplett dlc-t ebbe az irányba vinni szvsz merész húzás. Belenéztem a gameplay videókba, ennek konkrétan már semmi köze nincs az Assassin's creed-hez. Aztán persze lehet, hogy kell megint egy megújulás a szériának, és lesz akinek ez az irány fog bejönni, de én úgy vagyok vele, hogy akkor inkább zárják le az AC világát, ezt a vonalat pedig más névvel vigyék tovább.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...