Dying Light: The Following teszt

  • Írta: Shifty
  • 2016. február 26.
Harran épületektől zsúfolt városából kiszabadulva hatalmas mezők, szántóföldek és még több vérszomjas zombi vár ránk. Cserébe viszont ott van a buggynk, aminek volánja mögé pattanva minden gondunk elillan.

A tavalyi esztendő egyik legnagyobb meglepetése volt a Dying Light, hiszen úgy sikerült a Techlandnek egybegyúrnia a játék főbb alappilléreit, hogy igazából csak azok legfontosabb erényei érvényesültek Harran városának felfedezése és megmentése közben. A Dying Light ugyanis egy olyan hibrid, amiben egyszerre van jelen a Mirror's Edge-féle parkouros ugrabugra, a Borderlandsből kölcsönzött loot-rendszer, vagy a csapat másik zombis játékából, a Dead Islandből átvett fejlesztési rendszer. Ennek adott keretet a zombis téma, amit a lengyel csapat most egy rengeteg újdonságot tartalmazó, az eredeti sztoriját továbbszövő DLC keretein belül gondolt tovább. A Dying Light: The Following ugyan nem orvosolja az eredeti hibáit, de az új helyszínnek köszönhetően olyan új játékmenet-elemekkel dobta fel a játékélményt, ami miatt a produkció rajongóinak biztosan kihagyhatatlan darab lesz ez a tartalmas bővítmény is.

A történet lényegében ott veszi fel a fonalat, ahol az alapjáték befejeződött. Főhősünk ezúttal is Kyle Crane lesz, és miután kifogyóban van a túlélők Antizin-készlete, így ismét ránk hárul a feladat, hogy megoldást találjunk. A The Following nem is húzza az időt a felütéssel, egy sérült társunktól kapott térképpel és némi, kezdetben nagyon zavaros háttérinformációval a tarsolyunkban máris nekivághatunk az új kalandoknak. És ezzel a bővítmény által kínált vadonatúj helyszínnek, a Countryside-nak is, ami Harran zsúfolt nyomornegyede és régi városrésze után hatalmas nyílt tereppel, gyönyörű hegységekkel, mezőkkel és farmokkal tarkított vidékként csalogat minket újabb zombiirtásra. A sztori középpontjában ezúttal egy rejtélyes szekta áll, akiknek a tagjai különös módon, de nem kapják el a fertőzést. Azonban ahhoz, hogy a bizalmukba férkőzzünk, és hogy kiderítsük, mi áll a titkok mögött, rengeteg, úgy 10-12 órányi küldetésen kell majd átverekednünk magunkat.

A játékbeli események egyébként meglepően visszafogottan, lassan indulnak be, de ahogy közeledünk a végéhez, úgy vesz egyre cifrább fordulatot a történet, ahol az összeesküvés-elméletek mellett nem kevés feszültség (mégiscsak rajtunk múlik, hogy megmenekül-e Harran életben maradt lakossága) és intrika is szerephez jut, így én személy szerint sokkal jobban élveztem ezt a kalandot, mint az alapjáték történetét. Pedig az igazság az, hogy nem igazán tud a letölthető bővítmény karizmatikus szereplőket felvonultatni. Önmagában Kyle se nevezhető egy érdekes karakternek, de a játékbeli NPC-k között se találni most olyat, mint például Rais, Brecken vagy éppen Jade.

Ami a küldetéseket illeti, azok között ezúttal is rengeteg olyan akad, aminek egyébként a történet szempontjából semmi cselekményt befolyásoló szerepe nincs. Az ilyen kihívásoknak csakis az a célja, hogy az időnket rabolja, viszont teljesítésük elengedhetetlen, mert csak így tudunk a szekta bizalmába férkőzni. Megkerülni se tudjuk majd az ilyen menj A-ba, csináld meg ezt, gyere vissza B-be típusú feladatokat, a fő cselekményszál küldetéseit adó Jasirtól ugyanis csak akkor kapjuk meg az újabb missziókat, ha teljesítettük az ilyen "elmegyünk érte és elhozzuk" típusú feladatokat.

De ha a helyszín nem az épületekkel sűrűn tarkított Harran, hanem a hatalmas nyílt terepekkel operáló, vidéki hangulatú Countryside, akkor mégis hogyan lehet elérni, hogy a játékmenet főbb aspektusa, a parkouros ugrabugra ne sérüljön, de mégis gyorsan, hatékonyan és azért még mindig félelemmel telve közlekedjünk a helyszínek között? Természetesen járművekkel. A Techland vezethető buggykkal hidalta át ezt a problémát, és valljuk be, nem is olyan nagy probléma, hogy homokjárókkal csapathatjuk a hatalmas mezőkön és farmokon. Egyrészt baromi szórakoztató, mikor négykeréken haladva daráljuk a zombikat, másrészt maga a vezetési élmény is meglepően jóra sikeredett. Élvezetes terelgetni saját buggynkat, kellően reszponzívan reagál minden egyes apró mozdulatra, így miközben a volán mögött ülünk, tényleg a vezetés élményén van a hangsúly. 

Járművünkre azonban minden esetben úgy tekintsünk, mint bármelyik másik fegyverünkre. Ez esetben is gyűjtögethetünk különböző tervrajzokat, amelyek segítségével újabb és újabb alkatrészekkel egészíthetjük ki autónkat, vagy éppen a már meglévőket lehet felturbózni. Például lángszórót szerelhetünk rá vagy éppen aknák telepítésére alkalmas eszközt építhetünk be, ha pedig igazán távol akarjuk tartani magunktól a buggyra pofátlanul felugráló zombikat, akkor UV-fényszórókat rakhatunk fel - volatile-ok ellen tökéletes - vagy áramot vezethetünk a vázba, ezzel téve biztonságosabbá mozgó ketrecünket.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkatrészek, ahogy a fegyvereink is, egy idő után elromlanak, így azokat javítani vagy cserélni kell. Ahogy a benzint se egy töltőállomáson tudjuk pótolni, hanem elhagyatott benzinkutakat és autókat átkutatva tudunk üzemanyagot szerezni. Minden egyes nagyobb út előtt érdemes ellenőrizni autónk állapotát, nehogy az éjszaka közepén egy olyan elhagyatott helyen ragadjunk, ahol már nem tudunk eljutni egy olyan menedékhez, ahol átvészelhetjük a veszélyekkel és rémségekkel teli éjszakát. És ha ez nem lenne elég, akkor különböző, kifejezetten a járműves szekvenciákkal kapcsolatos miniküldetéseket is kapunk (időre üssünk el megfelelő mennyiségű zombit vagy időre jussunk el A-ból B-be, érjük el a lehető legnagyobb sebességet és tartsuk azt egy adott ideig), amelyeket teljesítve tapasztalati pontokat gyűjtögethetünk. Ezeket pedig egy újonnan elérhető, kizárólag az autónk képességeire vonatkozó képességfán tudjuk elkölteni.

A játékmenet azonban nem csak a járművek megjelenésével változott. Ugyan drasztikus módosításokról nincs szó, de a hatalmas, nyílt helyszíneknek köszönhetően a korábbi, mindenre bármikor felugrunk vagy szűk sikátorokban egérutat nyerünk parkour-elemek ezúttal kissé háttérbe szorulnak. Helyette viszont sokszor hangsúlyosabb szerep jut a lopakodásnak vagy az új fegyvereknek, hiszen a nyílpuskával és a gépfegyverrel egészen nagyokat lehet darálni. A helyszínek egyébként elképesztően változatosak, lepukkant, kihalt farmokat, hatalmas mezőket, barlangrendszereket járunk be kalandjaink során, szóval ebben a tekintetben is sokrétűbb és változatosabb a The Following az elődjénél.

Vannak viszont a DLC-nek olyan elemei, amelyek esetében még mindig nem történt változás. A mesterséges intelligencia még most is nagyon sokszor művel tréfás megmozdulásokat, de olyan is előfordult, hogy a semmi közepén sikerült újraélednem, jó messze a hátrahagyott buggymtól. Ami viszont ennél sokkal bosszantóbb, hogy hiába kapunk felturbózott grafikát, még mindig akadnak teljesítménybeli problémák a Dying Lighttal. Ugyan a korábban bosszantó arcmimikák és animációk rengeteget javultak, az elmosódott textúrák és az olykor drasztikusan nagyot zuhanó fps-szám sajnos még mindig rossz szájízt hagy maga után.

De mindezek ellenére a Dying Light: The Following egy nagyon jól sikerült DLC lett. Igazából a csomagra nézve sértés letölthető kiegészítésnek nevezni, mert tartalmát tekintve egy teljesen különálló játékként is megállná a helyét. Kaptunk új, az eredetiben bejárható két nagyobb helyszínnél is nagyobb játszóteret, régi-új ellenfeleket, egy új, sokkal izgalmasabb sztoriszálat, vezethető járgányokat, új fegyvereket, ráadásul mindezt úgy, hogy a Dying Lightban megszerzett cuccaink, képességeink könnyedén átvihetőek a DLC-be és fordítva. Erre egyébként a játék is felhívja a figyelmünket, és fontos is megjegyezni, hogy bizonyos szint alatt nem is nagyon érdemes próbálkozni a The Followinggal (például a grappling hook megkönnyíti az életünket). Szuper volt ismét zombikat gyilkolni és elmerülni a játék világában, úgyhogy mind az Enhanced Editiont, mind a DLC-t meleg szívvel ajánljuk azoknak, akik fogékonyak a már ismert, de mégis megújulni képes zombis témára.

A Dying Light: Enhanced Edition és a The Following DLC PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg. Mi Xbox One-on csapattuk a buggykkal.

Kapcsolódó cikk

5.
2pacal
Kitoltam az alap gamet de mennék már vissza Harranba...Tavaly nekem az egyik kedvenc jàtékom volt...
4.
Edgar26
#3: Pedig éjszaka az igazi, nekem akkor jött át igazán a játék hangulata. Beletettem 40 órát és azt hiszem talán kétszer aludtam:8 A sztori lehetett volna jobb és a végére kicsit monotonná vált számomra a játék, de összességében nagyon élveztem. Később be akarom én is pótolni a followingot, természetesen úgy, hogy előtte újra végigtolom az alap sztorit.
3.
giga321
Február 12 óta el vagyok benne, nagyon élvezem. Imádom a Slum pályát ilyen igazi lepukkant rio dejaneiro nyomornegyedére emlékeztet, de az Old Town mégjobban tetszik. Jó kis bizánci kicsit velencés, török stílus. Imádok lootolni, de éjszaka egyszerûen nem merek kimenni. Azok a Voli izé zombik akikre hat az UV nagyon kemények. Alig várom már, higy a Followinghoz juthassak, aztán jöhetnek a bountyk meg a napi és heti questek challengek.
2.
McDuff
Az biztos hogy ha beszerzek egy Xbox One-t, Halo után ez lesz a 2. játék ami kelleni fog! Nagyon bánom még most is hogy nem jött ki anno 360-ra, de mióta kipróbáltam értem is hogy miért.
1.
gegory
Ha végig viszi az ember kezdhet gyakorolni a Hunter móddal :D
Már nagyon várom milyen DLC hoznak még ki hozzá az évvégéig, hova lehet még ezt fokozni :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...