Nagyjából azokban az időkben láthattuk az első ízelítő bemutatót az Army of Two-ból, mikor a Lost Odyssey-ből, már akkor érezni lehetett hogy itt egy kőkemény játékkal lesz dolga azoknak, akik beruháznak majd rá. Sokan voltak (velem együtt) akik nagyon várták már a megjelenést, amit újra és újra elhalasztottak, de közel egy év csúszás után végre itt van. Maradjatok velünk!
Egyszer minden sikeres könyvsorozat életében eljön az idő, mikor lecsap rá valami hollywoodi stúdió, készül belőle mozifilm, poháralátét, foszforeszkáló akciófigura, és többek közt persze videojáték. A Harry Potter, a Gyűrűk Ura, a Narnia Krónikái és még megannyi izgalmas regény után a Spiderwick Krónikákat is utolérte a végzete – lessük is meg, hogy milyen játékot sikerült belőle faragni.
Zöld hajzuhatag, kezeslábas, tündéri vékony hang, reménytelen tömeges öngyilkos hajlam. Ismerősek ezek a jellemzők? Hát persze hogy mindenki kedvenc Lemmingjeire gondoltam. Ha szerettétek őket és még a LocoRoco hangulata is megfogott titeket, akkor ezt a játékot egyenesen imádni fogjátok.
Mostanában elég sok belső nézetes lövöldözős játékot kaptunk kézhez, melyeket az Epic Games által fejlesztett Unreal Engine 3.0 hajtott. Tavaly ugye ott volt a Rainbow Six: Vegas, Bioshock és az Unreal Tournament 3. Idén, pedig a Turok futott be februárban, illetve ez év végére várható az EA Los Angeles Command & Conquer sorozatán alapuló játéka is. Ismételten megpróbálja az Electronic Arts, amibe pár éve beletört a bicskájuk (lásd Renegade). A cél nem más, mint hogy egy méltán neves stratégiai játék világába fejlesszenek egy akció stuffot, mely méltó lesz az eredeti univerzumhoz.
2004-ben az egész világot felkavarta, mindenki erről beszélt, aki meg nem, az is biztosan hallott róla. Rengeteg díjat besöpört már azóta, és bár vannak rajongók, akik a lassan kibontakozó sztorija miatt elpártoltak tőle, azért tény, hogy már most maradandót sikerült alkotniuk a készítőknek, és a történetnek még csak a közepén járunk. Ennyit tudtam röviden összehozni a Lostról mint sorozatról, lássuk hogyan sikerült az erről készült játék.
A Bizarre Creations nevével az utóbbi években csak a Project Gotham Racing sorozat kapcsán találkozhattunk. Az Xbox 360 exkluzív autóverseny mellett ők jegyzik még a Geometry Wars és a Boom Boom Rocket arcade címeket is, ám ettől a két stílustól eddig nem igazán sikerült elszakadniuk. Most azonban valami merőben új irányba indultak a The Club című játékuk segítségével.
Mindig hihetetlen jó érzés fog el, ha bétatesztelésen vehetek részt. Még nagyobb öröm, ha az ember exkluzívan, a világon az elsők között kaphatja meg az adott lemezt. A mostani különösen nagy boldogság számomra, hiszen a Knights of Honor készítői remekelnek ismét ebben a nagy volumenű játék fejlesztésében. Korábbi címük hatalmas sikert aratott, a srácok pedig most ismét egy igazán nagy újdonsággal szolgálnak számunkra.
Az 1997-es Postal, majd a 2003-ban elkészült folytatása keményen sokkolta mindazokat, akik rászánták magukat, és leültek elé játszani pár órácskát. A játék érdekes ellentéte volt önmagának, hiszen egy pisztolylövés nélkül végig lehetett vinni a teljes sztorit, de ha úgy akartuk, könyörtelenül kioszthattunk minden ártatlan lelket.
Bolygónk legédesebb, legennivalóbb teremtményei a Tündi Bündi Barátok, akik immáron 8 éve és több mint 120 epizód óta csalnak mosolyt arcunkra. Cuddles, Giggles, Lollypop, Lumpy, Petunia, Handy, Nutty, Sniffles, Pop, Cub, Flaky, The Mole, Disco Bear, Russell, Lifty, Shifty, Mime, Cro-Marmot, Flippy és Splendid mind-mind ehhez a tüneményes kis bandához tartoznak, és hamarosan nem csak rajzfilm, de videojáték formájában is megmutatják magukat.
A Pivotal Games-féle Conflict sorozat valahogy sosem tartozott a kedvenceim közé. A Desert Storm és a Back to Baghdad hatalmas csalódás volt, komoly taktikát és izgalmas küldetéseket vártam tőlük, de csak pofont kaptam. Az őket követő Vietnam és Global Storm részek nálam kimaradtak, most viszont a Denied Ops a megújult köntösével ismét elcsábított. Gondoltam adok neki egy sanszot, de hogy jól tettem-e, az mindjárt kiderül.
Minden japán konzolnak megvan a maga kabalajátéka, amivel befutott a piacra, és ami híressé tette. Sokak kedvenc butus rókája Crash a Playstation kis üdvöskéjeként indult, és bár nem ő tette naggyá ezt a remek konzolt, azért igencsak szép karriert futott be 1996 óta. Eljött az ideje, hogy ki tudja a hanyadik részt nagyító alá tegyük, amolyan Gamekapcsos módon.
„Hát ez remek. Megütöttük a főnyereményt. Most mi a francot csinálunk? Akkora szarban vagyunk, hogy az nem is igaz.” - Hudson közlegény a Bolygó Neve Halálban pontosan ezekkel a szavakkal illette helyzetüket, miután lezuhant az űrkomp, a Ripley vezette tengerészgyalogos csapat pedig ott ragadt az LV426-on. Együtt éreztünk vele, nem lehetett egy kellemes program az Alienek lakta bolygón kirándulni, mindazonáltal nem lett volna szabad pánikba esni sem.
A kalandjátékok újra virágkorukat élik, nincs mese. Nem mondom, hogy a klasszikus, lucasarts-féle kalandok még visszatérhetnek, de maga, a műfaj nem tűnt el, csak átalakult. Akció és ügyességi részek, harcok és verekedések tarkították ki retrós szívünket oly nagyon megdobogtató, klasszicista kivitelezését és látványosan a harmadik dimenzióba ültették. Mindeddig ez nem volt feltétlenül jó, ám ami késett, nem múlott…
Több, mint egy évvel ezelőtt történt, hogy az éppen aktuális játékrendezvény kapcsán találkozhattunk az első Lost Odyssey trailerrel. Már akkor is érezni lehetett, hogy itt valami igencsak nagy dolog készül, de akkor még csak sejtésünk sem lehetett arról, hogy mi fog ebből kisülni. A készítők meglehetősen szerényen kezelték az információ kiszivárogtatást, talán pont ezért, talán azért mert valami megfogott minket benne, de szinte mindenki tűkön ülve várta… és most megérkezett. Hölgyeim és Uraim: kezünkben a Lost Odyssey!
Szerettétek a Diablót gyerekek? Mi volt az, ami a legjobban megfogott benneteket benne? A szüntelen harc a sötétség soha nem fogyó erői ellen, vagy éppenséggel a finoman adagolt RPG elemek, a karakterfejlesztés? Ha a harc, akkor abból lesz ebben a kis zsebkalandban is bőven, a többi meg rövidesen kiderül!
Nincs olyan ember a világon, aki nem ismerné a Szellemirtók vicces és szórakoztató csapatát, akik szellemek befogásával szerzik meg mindennapi betevőjüket New York utcáit barangolva. Eközben a világ másik felében az ázsiai kultúrával rendelkező emberek állának a földbe csapódása jellemzi csodálkozásukat a szellemek megjelenítésén és vicces kinézetük láttán. Emellett még nagyobb csodának számít, hogy a szellemeket lézerrel szokás befogni. A kultúra eltérő, így nem meglepő, hogy a játékok is egyediek, melyeket a távoli keletről hoznak be az európai játékpiacra. A Capcom jelenleg a legnevesebb eme játékok fejlesztői között. Olyan játékok születtek (és születnek mai napig) kezeik között, mint a Street Fighter, Mega Man, Onimusha és utoljára, de nem utolsó sorban a Devil May Cry is.
A Crysis csúfosat bukott tavaly, az ünnepek előtt az Egyesült Államokban mindössze 86000 darabot sikerült belőle eladni. Sokan úgy gondolják, tényleg leáldozott a PC-s játékoknak, a pénztárca már nem bírja sokáig az egyre nagyobb és nagyobb gépigényeket, sőt a warez is ezen a platformon a legerősebb. Az Electronic Arts talán pont ezért is kísérletezik most új stílussal, melynek egyik első darabja a Battlefield: Heroes.
Aki azt mondta két éve, hogy a kalandjátékoknak befellegzett, nem elég, hogy közhellyel fárasztotta hallgatóságát, de sajnos még úgy tűnt, hogy igaza is van. Mára viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a kalandjátékok műfaja nem meghalt, hanem átalakult, és mint minden más stílusban, itt is vannak jó és rossz darabok vegyesen.
Ahogyan az a legtöbb PSP-s címmel lenni szokott, alig telt el egy év és már a kezünk között is tarthatjuk a Sonic Rivals második részét. Igaz, hogy sajnos az első rész sem volt valami sikeres, de tekintettel arra, hogy az alapötlet egész jó volt, reméljük a folytatással már komolyabb babérokra pályázhat a Sega. Lássuk hát az eredményt!
Mikor 2005-ben elstartolt az új Xbox, a játékkínálattal még voltak gondok. A Most Wanted lassú volt, a Fifa 06 ronda és ötlettelen, a PGR3 meg csak az autórajongók szívét tudta megdobogtatni. Ám a Sega mentőöve olyan sikert könyvelt el végül, mely mindenkinek elnyerte tetszését. A Condemned: Criminal Origins jött, látott, és győzött. A hihetetlen grafika, az igazi horror hangulat és a féktelen brutalitás remek összképet adott. Lássuk, mit nyújt majd a második rész!
Nem hittem volna, hogy egészséges felnőtt férfi létemre még ebben az életben valaha Sims-et fogok tesztelni. Mégis elcsábultam. Azt hittem a Hajótörött Krónikák olyan lesz, mint a Lost, csak bénább emberekkel. Tévedtem.
Ki ne ismerné, vagy legalább hallott volna (például én), Phillip Pullman bestseller „Az úr sötét anyagai” trilógiájáról, melynek első részéből (Az arany iránytű) nemrég moziváltozatot is készítettek. Ahogyan az minden sikeresebb filmmel megesik, ez sem kerülhette el a játék adaptáció szörnyű átírás mechanizmusát. Aki esetlegesen olvasta ezeket a könyveket, vagy nemrég látta a filmet, az olvasson tovább, aki meg nem, az mindenképpen maradjon velünk!
A Codename Panzers legújabb részének megjelenésére ugyan bő egy hónapot még várni kell, a fejlesztők jóvoltából kipróbálhattuk egy korai verzió néhány küldetését. A Stormregion végre szakított a második világháborúval, az új témáért viszont csak néhány oldalt lapoztak arrébb történelemkönyvükben: a folytatás a hidegháború alatt játszódik majd.
Már lassan a rovat védjegyévé válik, hogy mentegetőzéssel kell kezdenem a cikket, amiért olyan sok idő telt el az előző óta. Nos ezt ezúttal sem kerülhetem el, mert ha még emlékeztek rá, volt kis híján egy éve a videojátékok történelmével foglalkozó cikkünk, melyet úgy fejeztem be, hogy hamarosan olvashatjátok a folytatást, hiszen a téma olyan tág, hogy egyetlen cikkbe nem fér bele. Ami késik, nem múlik, itt az a bizonyos folytatás.